Kedves Olvasó, Érdeklődő!
Blogunk indítójaként talán hadd meséljek kicsit magunkról, és hogy mit is szeretnénk elérni, megtudni. Mindketten elváltunk, közeledünk a 40 felé, gyermekeink vannak. Előző kapcsolatunk nem úgy sikerült, ahogy azt mi szerettük volna.
Azt hiszem teljesen különbözünk egymástól, mégis már hosszú-hosszú évek óta boldogítjuk, vagy éppen az őrületbe kergetjük egymást. Teljesen más környezetből érkeztünk, más értékeken szocializálódtunk, és ez a kapcsolatunkon is érződik.
Az ő (A Kulcsok Őre) családja sokkal érzelmesebb, nem félnek kimutatni érzelmeiket. A mai napig csodálattal nézem, mikor a szülei elsétálnak a lakásban egymás mellett, és nem fordulhat elő, hogy ilyenkor ne adnának egy puszit egymásnak, vagy ne simogatná meg egyikük a másikat. Hihetetlen és csodálatos.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a fiuk is magával hozta ezt az értéket, csak sajnos nekem ez annyira "idegen" - amellett, hogy csodálatosnak tartom -, hogy sokszor nem tudom kezelni, értékelni. Én sokkal zárkózottabb, félénkebb, "hidegebb" vagyok, főleg a negatív tapasztalatok óta...
Az én családomban nem volt ilyen szeretet nyilvánítás. Én is képtelen vagyok rá. Egy spontán ölelésből is mihamarabb szabadulnék. Csókolózni is csak úgy lehet, ha azt nem látják... A szeretlek szó használata is igen korlátozott a részemről, és hogy "el ne fogyjon", csak a gyermekeimnek adok belőle. Képtelen vagyok a páromnak kimondani. Félek, ha kimondom, akkor az "felhasználható ellenem", elköteleződöm, és onnan nincs visszaút. Megvagyunk a párommal, hellyel-közzel. Ha összerúgjuk a port, folyton ki akarom dobni, de ő sohasem megy, és a végén mégis jó hogy maradt...
Gyerekként folyton meg akartam felelni szüleimnek. Féltem, hogy mi lesz, ha rossz jegyet viszek haza, ha rossz döntést hozok, ha nem úgy teszek valamit, ahogy azt ők elképzelték... Ez a félelem csak rosszabb lett, mikor megházasodtam. Melyik oldalnak kell megfelelnem akkor, mikor a nézetek nem egyeznek? Annak, akitől az életet kaptam, és mindent neki köszönhetek, vagy egy új valakinek, akivel az életemet le akarom élni? Itt nem létezik jó válasz, mert vagy jó gyermek, és rossz feleség leszek, vagy jó feleség és hálátlan gyermek...
Azóta persze a házasságnak vége, de jött egy új kapcsolat. Az alap probléma továbbra is megvan, de felismertem, és próbálom megtalálni a középutat. Nem mindig sikerül. Nehezítő tényező, hogy gyermekeimmel és A Kulcsok Őrével szüleimnél lakunk. Együtt, de mégis külön. Mivel én eléggé problémás vagyok érzelmi téren, így gyakran akadtak összezördüléseink.
Szexuális életünket egy hullámvasúthoz tudnám hasonlítani. Kezdetben lent voltunk a gödörben. Nem voltam (vagyok) egy szexistennő. (Ezzel nem értek egyet! - A Kulcsok Őre) Nem ismertük még egymást ahhoz hogy tudjuk, mi kell a másiknak, és a néma film hozzám képest egy hangoskönyv volt. Valószínűleg ez is egy hozott tulajdonság a régi, titkos, hangtalan, "senkimegnetudja", magányos örömszerzések hozadéka.
Aztán, ahogy összecsiszolódtunk, emelkedett a hullámvasút. Én igyekeztem minden közeledést pozitívan fogadni, hiszen egy friss, fiatal párnak ez a dolga, ez a természetes. Aztán a hullámvasút ismét elindult lefelé. Sajnos szexuális téren eltérő igényeink vannak a mennyiséget illetően, így én egyre többször lettem visszautasító, mely érthetően nem tetszést eredményezett a másik fél részéről. Érthetetlen és felfoghatatlan számára, hogy ha nekem jó, akkor miért nem szeretnék ismét részesülni a jóban? Jogos a kérdés. Sajnos a választ én magam sem tudom. És akkor, talán elérkeztünk oda, ami ennek a blognak a lényege is lenne.
Egy nap A Kulcsok Őre, egy cikket mutatott nekem, és felhívta a figyelmemet, hogy nem a minden nap a lényeg, csak a mondanivalóját értsem meg. Ez a cikk arról szólt, hogy egy pár meg akarta menteni a kapcsolatát, ezért elhatározták, hogy egy éven keresztül minden nap szeretkezni fognak. Nincs kifogás, nem számít a fáradtság, a menstruáció, semmi. Persze létezik kivétel, hisz egy utazás vagy egy betegség komoly akadályt jelenthet.
Nekik sikerült a leírás szerint újra egymásra találni, újra egymásba szeretni, és ezután boldogan élni...
Nos, mi arra vállalkozunk, hogy ugyanezzel a technikával, oldjuk a gátlásaimat, megtaláljuk a mélyen bennem rejlő igazi NŐ-t. Megtaláljam önmagam, ne féljek vállalni az érzéseimet, és a napi szeretkezések által jobbá fejlődött énemmel a kapcsolatunk is fejlődjön. Én már előre félek, mert tényleg nagyon eltérőek a szexuális igényeink, és ha a hormonjaim nem mondják, hogy "Akarom, akarom!", akkor sajnos az agyamnak nagyon nehéz megmondanom, hogy de, én nagyon akarom. Aztán aggaszt még az is, hogy mi lesz azokon a napokon, mikor éppen mosolyszünet lesz. A Kulcsok Őre szerint, akkor sem lesz kivétel...
Szóval kedves Olvasó, induljon a kísérlet, a mi 365 napunk, mikor is megpróbálunk többet kihozni a párkapcsolatunkból, megpróbálkozunk a látszólag lehetetlennel, a gátlásaim feloldásával. Gyere velünk, kövesd nyomon napi mesénket, hogy hogy haladunk ezen a könnyűnek látszó, de mégis nehéz úton!
