A Tegnapi mélypont után pont belefutottam egy, a helyzethez illő cikkbe: „MA SINCS HOZZÁ KEDVEM…” – HOGYAN HOZD MAGAD (ÉS PARTNERED) ÚJRA HANGULATBA?
6 tippet sorakoztatott fel a cikk. Túl sok újat nem igazán mondott, annyi hozadéka volt, hogy megerősítette bennem azokat a dolgokat, amiket már én is tudtam, felismertem.
Rutinszerűen folynak az együttléteink. Ez tuti. Csak még azt nem tudom, hogy ebből a rutinból hogyan fogunk kikecmeregni, hiszen amíg a gyerekek talpon vannak, addig nem igazán lehet semmi olyat tenni, tehát marad a késő este az összebújásokra. Mondjuk, a hogyanjába lehet belecsempészni kis huncutságot, kis változatosságot. Időnként, nagy ritkán vannak izgalmas pillanataink, mikor ki tudunk törni a sablonosságból, de egyelőre ezek az események eléggé kevésszer fordulnak elő. Valószínűleg, többször ki kell használjuk majd azokat a napokat, mikor is a gyermekeim az édesapjuknál töltik a hétvégét. Ennél sokkal több lehetőségünk nem igazán lesz.
Ezen kívül másik nagy probléma a túlterheltség, rengeteg tennivaló, amit a cikk javasol néha félretenni, és helyette inkább az összebújást javasolja. Hát igen… Ismét elérkeztünk a „gyerekek a láthatáron” problémához. Szóval, a teendőket is maximum kéthetente hétvégén tudjuk félretenni ilyen jellegű előrelépés érdekében.
Aztán jött a nem szereted a tested probléma. Hát tényleg nem nagyon, mint ahogy azt tegnap leírtam. Érzem én is, hogy sokkal nagyobb kedvem lenne az összebújásokra, ha érezném, tudnám, elhinném, hogy szexi vagyok. Szexi szeretnék lenni! Vágyni szeretnék az együttlétekre!
A cikk hatására az ötödik együttlétünk szerintem egész jól telt. Most is fáradt voltam, fáradtak voltunk, de megkértem a páromat az összebújás előtt, hogy simogassa kicsit a hátamat. Ilyet eddig nem kértem, nem igényeltem, de most valahogy jött, hogy erre vágynék. Ez, mint valami relaxáció hatott rám, nagyon jól esett, és nem éreztem mindeközben azt, hogy jaj, nekem teljesítenem kell. Igaz az kicsit zavart, hogy vajon ő ezt mennyire unja. Sokkal könnyebb volt ráhangolódnom az elkövetkező eseményekre. Még én is meglepődtem magamon. Nem volt olyan „erőlködés”, mint előző nap. :) Ezt akár nevezhetjük előrelépésnek is? Talán igen. Ha legközelebb is alkalmazva beválik, akkor mindenképpen. :)
