Elérkeztünk az első kényszerpihenőhöz, melyet a fizikai távolság hívott életre. Két nap van távol a párom, így ez időre a projekt szünetel.
Gondoltam, azért mégiscsak mesélnék valamit, ha már így belekezdtem a napi tudósításba.

A kapcsolatunk kezdete óta rengeteget fejlődött, formálódott a szexuális életünk.

Az előző, mely egyben első és egyetlen olyan kapcsolatom, melyben jelen volt a szex, nem igazán volt tökéletes. Azt hiszem az akkori párom sokkal kevésbé volt figyelmes, és türelmes hozzám, mint a mostani. Mert tény, ami tény hozzám RENGETEG türelem és megértés kellett, kell.

Szóval, hiába voltam a mostani partneremmel való megismerkedésem kezdetén 2 gyermek édesanyja, szexuális téren, igencsak kezdőnek mondhattam magam. Hátráltatott, hátráltat még a mai napig is (bár már sokkal-sokkal kevésbé) a félénkségem. Iszonyatos gátlások voltak bennem, melyek nagy része szerencsére mára oldódott, de még ezen is dolgozni kell.

Kristály tisztán emlékszem a párommal töltött első éjszakára. Összességében jónak írnám le, de egyikünk részéről sem volt tökéletesnek nevezhető. :D Sajnos, mivel rengeteg félsz volt bennem, nem tudtam ellazulni, és így a csúcsra jutni sem. Valamint probléma volt az is, hogy néma voltam. Egy árva hangot sem adtam ki, így nem volt visszajelzés, hogy vajon jó-e ami történik. Hosszú együttlét volt, nagyon hosszú. Emlékszem azon járt a fejem, hogy vajon mikor lesz neki jó? Mikor tudatosult bennem, hogy nem tudok ellazulni, és a csúcsra jutni, igyekeztem, hogy neki jó legyen. De mivel nem kommunikáltunk, ő meg pont az ellenkezőjén dolgozott, és áldott jó szokásához híven, semmi esetre sem szeretett volna anélkül élvezni, hogy nekem jó lett volna. Szóval ez első éjszakánk kicsit furán sikerült. :D

Ma már mosolyogva gondolunk vissza erre az esetre, mert azóta szépen meg tudunk mindent beszélni egymással. Akár esemény közben, akár előtte, vagy utána. A lényeg, hogy mindenkinek jó legyen.