Megbuktunk… Ez a küldetés, így ahogy kitűztük, teljesíthetetlen. Restellem, hogy megint a fáradtságra hivatkozok, de ez már több mint fáradtság. Ez kimerültség. A párom folyamatosan túlórázik, én is dolgozok, emellett otthon egyedül próbálom koordinálni a gyerekeket, vezetgetni a háztartást. Napközben van, hogy ülve elalszok. A kollégáim már többször megkérdezték, hogy mi van velem, mert nagyon nem vagyok önmagam. Tényleg nem. Egyikünk sem.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nem adjuk föl a kísérletet, csak talán nem leszünk ennyire szigorúak. Hiszen korábban sokszor volt kifogásom a fáradtság olyankor is, mikor csupán csak nem kívántam szeretkezni, és nem akartam bajlódni a ráhangolódással sem.

Viszont most ez semmi jóhoz nem vezetne, hogy mindketten a végkimerülés határán még erőlködjünk.  Szóval múlt éjszaka nem történt semmi. Miután a párom hazahozta a munkát, közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy ha végzett, akkor alvás lesz. Nem ellenkeztem.

Emellett öröm a köbön, hogy elérkeztem azon napokhoz, mely minden nő „álma” hónapról, hónapra.

Hogy hogyan tovább, még nem tudom, de nem adjuk föl! Most egy kicsit átadom a szót.

Ahogy a Kapu Őrzője leírta az előbb, pont úgy van. Napi tizenkét óra munka után hazamész, vacsorázol, otthon még szöszmötölsz ezzel-azzal, beszélgettek, belesandítasz egy általad kedvelt műsorba, és tíz óra van. Mire történhet valami, minimum fél tizenegy van, amikor beteljesül a szerelmetek, legalább huszonhárom óra van, legjobb esetben már csak háromnegyed órád van éjfélig, mikor elalszol, és hatkor ébresztő, s indul újra a daráló. Én speciel nagyon nehezen alszom el, lehet, hogy éjfél is van, amikor elszundítok. Mindemellett le kell szögeznem, hogy egyikünk sem fizikai munkát végez, tehát nem attól fáradunk el, hogy egész nap belga csokoládét pakolunk raklapszám. J Egyszerűen már a napi hajtás is leszívja az embert, ehhez hozzáadva még a napi szeretkezést is, az energiafogyasztásunk már több, mint sok. Mint azt korábban már említettem, húsz évvel ezelőtt ez egészen biztosan kevésbé viselt volna meg mindkettőnket, de most ezzel is számolnunk kell.

Úgy nem lehet senkit boldoggá tenni, hogy szinte hányingered van a fáradtságtól, és már az is megerőltető, hogy felkelj egy székből, akkor kínszenvedés lesz a szex is. Sem a párodra, sem magadra nem tudsz odafigyelni. Mert igenis, magadra is figyelned kell, bármilyen meglepően is hangzik ez. Egy, a kölcsönös bizalmon és örömszerzésen nyugvó lelki és testi kapcsolatban az hajtja a feleket, hogy a másik boldog legyen. Így van ez nálunk is, de azért az ember amellett, hogy arra koncentrál, hogy a másiknak jó legyen, azért arra is törekszik, hogy ő is élvezze a dolgot. Normális esetben már az is pörgeti az embert, ha a párja élvezi, ami történik, én legalábbis ilyen vagyok… Viszont, ha az előjáték közben, mialatt a párodat simogatod, szinte elalszol, akkor az senkinek sem jó. Mivel két napja már itt tartottunk, jobbnak láttam, ha a tegnapi éjszakát kihagyjuk, és regenerálódunk. Úgy érzem, ez nem szégyen, nem puhányság, és semmiképp sem jelenti azt, hogy ne tartanánk magunkat ahhoz, hogy amennyiben csak tehetjük, minden nap szeretkezünk. Ugyanis most nem tehetjük, mert az egészségünk, a kipihentségünk fontosabb!