Hogy azért mégiscsak tartsuk magunkat a kísérlethez, nagy összebújás helyett, kis szeretgetést tartottunk. Fáradt napokra ennyi bőven elég. Nagy tettekre nem voltunk képesek, de egy kis kényeztetés azért mégis csak belefért.
Röpül az idő. Már, ami a mindennapokat illeti. Hipp-hopp, elröppennek. Ha viszont a tervünket nézem, még mindig csak az elején kullogunk. 365 napból 11 telt el, és ez volt a 8. együttlétünk. Ha azt nézem, hogy az utóbbi 1-2 évben átlagban talán heti 1-2 szeretkezésünk volt, akkor ez már rekord! :D
Ma megint eszembe jutott a már korábban említett cikk, a „Ma sincs hozzá kedvem… Hogyan hozd magad és partnered újra hangulatba”. Most épp az jutott eszembe, hogy ezek az ajánlott dolgok csak akkor tudnak működni, ha a kommunikáció is működik a felek között, valamint ha mindkét fél akar változtatni. Ha csak a pár egyik fele szeretne több tüzet a kapcsolatba, akkor megette a fene. Főleg, ha ezt nem tudják megbeszélni.
A rutinból is csak úgy lehet kitörni, ha elmondjuk párunknak, hogy mit csinálnánk másképp, elmeséljük vágyainkat, fantáziáinkat, és kell hozzá, hogy a partnerünk is akarjon változtatni. Mert ha azt mondja, hogy neki ez így megfelel, akkor te akarhatsz bármennyire is kitörni, „nekiesni” pl.: a fürdőben, ha ő mondjuk, ragaszkodik az ágyhoz, és slussz.
Én szerencsésnek érzem magam, mert azt hiszem, a párommal mindenről jól tudunk beszélgetni. El tudjuk mondani egymásnak, hogy mikor mi esik jól. Sosincs két egyforma szeretkezés, még, ha nagyon hasonlít is. Van, hogy egyik nap egy mozdulat hatalmas élvezetet nyújt, de másnap már kellemetlen ugyan az az érintés. Ezt is tudni kell közölni a partnerrel. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy amellett, hogy jól meg tudjuk beszélni a dolgokat, van úgy, hogy én mégsem mondom ki, amit szeretnék. Úgy gondolom, képes vagyok a gondolatátvitelre, de sajnos rá kell, hogy jöjjek, ez nem igazán van így, és akkor végül csak kibököm. Szégyenlős vagyok, no. Még így is, felnőtt nőként. De ebben is javulok, és mindenkit arra bíztatok, hogy kommunikáljon.
