Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a kezdést nem misztifikáltuk túl. Éppen volt a mindennapjainkban egy kisebb (kb. egy hetes) szünet. Újra előtérbe került beszélgetéseinkben a szexualitás terén keletkezett űr miértje, eltérő igényeink, és hogy ezen változtatnunk kellene, mindkettőnk érdekében. Ez tulajdonképpen a 0. napon történt. A Kulcsok Őre szorgalmazta, hogy találjunk ki valamit, akár az egy éves programot, vagy bármit, csak mozduljunk előrébb. Én hamar beadtam a derekam, rábólintottam, ám legyen.
Érzem én is, hogy változnom kell, de nagyon nehéz. A hosszú évek berögződései, a megszokások… Szintén az előbb felsoroltak vezettek el odáig is, hogy hiába adtuk át magunkat az egymásnak nyújtott gyönyörnek, mégis a beszélgetések során kiderült, hogy „unalmas”, amit csinálunk. Mármint a páromnak. Én inkább megszokottnak, biztonságosnak nevezném. Az én nézetemben ez a biztonság volt. „Tudom, hogy ez így jó lesz nekem.” Szóval kicsit sablonosak lettünk… Voltak kísérletek arra, hogy a „Szex 101” című könyvből minden alkalommal kipróbáljunk egy-egy pózt, de valahogy ez is megszakadt. Remélem a mostani játékunk/kísérletünk annál hosszabb életű lesz!
Szóval az elhatározás megvolt, és a 0. napon el is kezdtük a programot. Igyekeztem, hogy ne legyek unalmas. A Kulcsok Őre elmondása szerint az egy nagyon jó szeretkezés volt, nem volt unalmas, sablonos. J
Másnap reggel felötlött bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha blogot írnánk erről a „kísérletről”. A Kulcsok Őrének tetszett a gondolat. Ezzel, hogy kiírom magamból a történéseket, érzéseimet, ez által is „gyógyulok”. Tulajdonképpen ezért lett az első nap 0. nap, mert a blog egy nappal később indult.
Tehát, így az első napon már sokkal kevésbé voltam kívánós. Az előző napi esemény helyretette a hormonjaimat, és azok már nem kiabáltak „segítségért”. Hozzá jött az is, hogy eléggé későn jutottunk el odáig, hogy egymáséi lehessünk. A gyerekeket ágyba dugni, a kitalált blogot létrehozni, köszönteni a kedves Olvasókat. Kicsit elhúzódtak a tevékenységek. Mire gyorsan lefürödtünk, már közeledtünk az éjfélhez. Az elején megegyeztünk, hogy nem lesz minden nap „nagytakarítás” (borotválkozás minden érintett porcikán), hiszen nem bírnánk borotvával, de ami ennél is fontosabb, a bőrünket sem ilyen igénybevételekre találták ki. Szóval én úgy álltam neki, hogy ez gyors menet lesz. Nagyon nehéz volt hangulatba jönnöm… Minden megzavart, a gondolataim cikáztak, nem tudtam egykönnyen elengedni magam. Aztán a végére azért mégis sikerült. A Kulcsok Őre szerint nincs olyan, hogy nekem ne legyen jó. Ha úgy nézzük tényleg jó volt, mert volt orgazmusom, de túl nagy macerának éreztem a ráhangolódást, az „erőlködést”, mire azt a kicsi örömöt elértem. Szoktam mondani, hogy túl sok a befektetett energia azért a pici jóért. Hihetetlen, hogy hogy vagyok összerakva. Tuti, gyári hibás vagyok. Ennek nem szabadna erőlködésnek lennie… De megtaláljuk a megoldást, és igenis szeretnék egy szex istennő lenni, aki vágyik a párja érintésére, bárhol, bármikor (persze a normális kereteken belül)! :)
