Na, most eljött az „inkább aludnék” pillanat. Picit mélyen, legbelül vágytam az orgazmusra, de csak arra. A hozzá vezető utat már túl fárasztónak ítéltem meg.

 
Mennyivel könnyebb is az, mikor önmagán segítve az ember „kettő pillanat” alatt megvan mindennel. Az öröm elárasztja a testet, és ezzel a boldog érzéssel lehet is szundítani. Önző hozzáállás tudom, de mégis bennem van ez az önzőség. Ha nem tudtam odatenni magamat, nem éreztem elég affinitást ahhoz, hogy a páromnak örömöt nyújtsak, akkor eddig inkább az alvást választottam. Most nem volt választásom, tenni kellett, amit „megkövetelt” a fogadalom. 

Kérdésként merült föl bennem, hogy nem fog ez inkább negatívan kihatni rám? Ugyebár, én kevésszer kívánom a szexet, és most gyakran kell úgy művelni ezt a tevékenységet, hogy nem igazán van hozzá kedvem, energiám… Most vagy mégis megszeretem, hozzászokok, beivódik a mindennapjainkba, és talán, még majd hiányozni is fog, ha éppen valamiért nem lesz, vagy még jobban elmegy tőle a kedvem.

Hát ez is kiderül majd. Bízzunk az előbbiben! :)

Ez már a harmadik éjszaka „története”, de a Kulcsok Őre még meg sem szólalt, így most átadom neki a klaviatúrát.

Szervusz, kedves Olvasó, ott a túloldalon!

Nos, mint azt bizonyára észrevetted, a Kapu Őrzője fogalmazásából úgy tűnik, hogy egyre kevésbé van ínyére a napi szeretkezés. Fáradunk. Mindketten, nem csak ő, én is. A napi hajtás után tényleg fel kell kötni a gatyát ehhez az együttlét maratonhoz. Persze, huszonévesen biztosan könnyen vennénk mindketten az édes megpróbáltatásokat, de Ő is harmincas évei derekén jár, s én pedig közelebb vagyok már a negyvenhez, mint a harminchoz. Nem mintha nem lennénk mindketten fiatalok, de azért érzem, hogy nem ugyanaz az, mint tizenöt éve. :D

Mindemellett azt kell mondjam, hogy az általa említett „küzdelem”, amely az csúcsra történő eljutásig tart, nem tűnik olyan nagynak, mint írja. Az évek alatt voltak ennél sokkal „munkásabb” szeretkezéseink is. Amikor tényleg úgy gondoltam, hogy sose fogom megérteni, hogyan működik a teste. (Ezt majd egyszer elmeséli Ő…) A jelenlegi helyzetben úgy érzem, hogy sokkal jobb a helyzet. És mielőtt bárki félreértené az egész „kísérlet” lényegét, nem arról van szó, hogy hogyan tudom eljuttatni a csúcsra! Ez nem kérdés, és nem is lehet az. Olyan nincs, hogy neki ne legyen orgazmusa, hisz nekem (is) ez okoz örömet. Ő az első. Mindig… Mi azért vágtunk ebbe bele, hogy jobban megismerje a testét, hogy tanuljunk róla és rólunk. Hogy jobbá tegyük azt, ami már most is jó, de lehetne sokkal-sokkal jobb is. :)